Jó rég nem írtam, sőt, azt hiszem még soha nem tartottam ekkora szünetet. De elég elfoglaltan és Luluval kapcsolatban pedig - talán pont emiatt - elég eseménytelenül teltek a napok. Készülök már egy ideje a "nagy visszatérésre" és azt hittem, nem lesz semmi különösebbhír, amit elmesélhetek.

De Lulu tett róla, hogy legyen mit írni. Csütörtökön és pénteken reggel is minősíthetetlenül viselkedett a ligetben, értsd: egyáltalán nem fogadott szót, elfutott és kakát evett. aztán meg nem lehetett elkapni... Az első falatozást gond nélkül megúszta, de a másodiknál már nem volt ilyen szerencsénk/szerencséje. A péntek reggeli zabálás után sem volt látszólag semmi baja, csak este kezdődtek a gondok, de akkor nagyon. Egész péntek este és éjjel, plusz szombat hajnalban, reggel és délután is hányt, illetve ment a hasa. Én persze pont nem voltam itthon, péntek 2-től szombat 2-ig dolgoztam, úgyhogy magukra maradtak E-vel. Akinek annyit kellett takarítania, hogy az csak na. Én meg a hostelben izgultam, hogy mi van ezzel a kutyával. Akkor ijedtem meg igazán, mikor meghallottam a hírt, hogy Lulu, A Zabagép nem ette meg az utolsó szemig az elé rakott diétás reggeli (rizs és egy kis párizsi) illetve, hogy a szájszaga eltűntetése érdekében felajánlott almadarabokat is visszautasította. Ilyet ez a kutya még soha nem csinált! Soha nem volt olyan, hogy nem evett meg mindent, amire csak lehetősége nyílt.

Egyszóval, láttuk hogy súlyos a helyzet és mivel mire intézkedni tudtunk már szombat este volt, nem maradt más hátra, mint meglátogatni a híres Lehel úti Állatkórházat. Ahol 50% plusz felár ellenében gond nélkül fogadták és ellátták. Sajnos nem Stich doktor bácsija volt ügyeletben és nem is volt olyan kedves, de az a lényeg hogy adott Lulunak szurit, amiben volt antibiotikum, hasfogó és görcsoldó.

Persze kutya, mire elindultunk a kórházba, természetesen már sokkal jobban lett. Bő fél órával korábban, mikor kivittem sétálni alig vonszoltam magát és a hasa is ment (ekkor döntöttük el végleg, hogy irány egy orvos), útban a kórház felé pedig már virgonckodott, mindenhova bekukucskált... Mindegy. A lényeg, hogy azóta folyamatosan egyre jobban van és bár még mindig diétázik elég jókedvű és eleven (mert nagyon levert is volt szegényke). Kedden azért még valószínűleg elmegyünk majd az állatorvoshoz, de szerintem már nem lesz semmi gond.