Kedves Bulldobandita, Bulikutya és mindenki, aki aggódott értünk, köszönjük! Jól esik, hogy hiányoztunk! Nyugodjatok meg, jól vagyunk.

Lulu tényleg  elég rosszul volt, átesett egy elég csúnya légcsőhuruton, de pár nap alatt kigyógyult belőle és most már újra a régi dilis és eleven Lulucsek. Sőt, mostanában azt hiszem elég izgalmas az élete. Iskolába jár ugyanis. Kutyaiskolába.

Három hete valóra váltottuk régi álmunkat és úgy döntöttünk megelőzzük, hogy a Kisassszony teljesen a fejünkre nőjjön. Beiratkoztunk a kutyaiskolába. így most szombaton és vasárnap még korábban kelhetünk mint hétköznap, olyan korán, hogy Lulut is úgy kell kihúzni a meleg ágyból. De megéri, ez hétről-hétre egyre jobban látszik.

Meg akartam osztani veletek a dilemmánkat és tanácsot akartam kérni, melyik kutyiskolát válasszuk, de aztán úgy felgyorsultak a dolgok, és erre nem maradt idő. Igazából a Népszigeti kutyaiskola és a Cerberosz között hezitáltunk, végül az utóbbi mellett döntöttünk, mert erről is nagyon jókat hallottunk és olcsóbb is volt. Nem tudom a Népszigeti a gyakorlatban milyen, de egyelőre nem bántotuk meg, hogy a Cerbi melett döntöttünk. 

Lulu elég jól halad, de azért vannak gondjaink, mert ahogy a kiképzők is megállapították az énképe szerint a Kisasszony legalább akkorának érzi magát, mint a szintén a csoportba járó termetes bordói dog és igencsak az orrunknál fogva vezet minket. Egyértelműen azt gondolja, ő a főnök, mi  meg csak a kiszolgáló személyzet vagyunk. Most azon dolgozunk, hogy változtassunk ezen a meggyőződésén. Szinte az összes Kutyapszichológia által javasolt trükköt alkalmazzuk: "eszünk" a táljából, mi megyünk be először minden ajtón, öt percig nem üdvözöljük hazaérkezés után, csak akkor játszunk, amikor mi kezdeményezzük, stb... Némelyik - például a nem üdvözlés - elég nehéz, de nagyon igyekszünk, mert szeretnénk ha Lulu jól nevelt, szófogadó kutya lenne, nem pedig az a kis hebrencs, aki jelenleg.

Az utolsó óra mindhármunknak elég fájdalmas volt, E-nek és Lulunak, akik nagyon ügyesen dolgoztak együtt és nekem is, aki csak nézte. A fektetéses helyben maradást gyakoroltuk, ami Lulunak nagyon nem tetsziik, mivel nálunk - most még - ő a főnök a fekvés a kutyák világában megadást jelent, amit nem nagyon tud mire vélni. Nem érti miért kéne megadnia magát, mikor ő  falkavezér. Ezért, miután már minden szelíd módszer csődöt mondott, egy kicsit durvábbat kellet alkalmazni (Lulun kívül csak a már említett bordói dognál kellett még ezt bevetni). A kiképzés fojtónyakörvben folyt - nem gondoltam, hogy valaha is rászánjuk magunkat, hogy ilyet rakjunk a nyakába - E-nek pedig rá kellett lépni arra a pontra, ahol a fojtó és a póráz találkoznak, így a kutya feje automatikusan a földre kerül, a testét pedig utána magától leengedi. És kénytelen megadni magát, nincs más választása. Nagyon rossz volt nézni és Kutty eléggé meg is sértődött, de működött. Ma már finomabb ösztökélésre is lefeküdt és helyben is maradt (lefeküdni viszonylag könnyen lefekszik, csak eddig nem maradt fekve), szóval győzelem!

A közeljövőben megpróbálok majd nem eltűnni és beszámolni a kiképzés menetéről az elért eredményekről. Ti pedig szurkoljatok, hogy Lulu még három hétig ne kezdjen tüzelni és végig tudjuk csinálni a tanfolyamot!