kutyablog

Hamarosan eleget teszek PaulandShark kívánságának és összefoglalom majd tapasztalatainkat a Cerberosz Kutyaiskoláról.

Addig is, míg összegyűjtöm az ehhez szükséges erőt, röviden elmesélem, mi történt a vizsgán.

Elég nagy izgalommal keltünk aznap reggel, pontosabban hajnalban, 5 óra valahánykor, hogy 7 körül már ott is legyünk a suliban, ugyanis 8-ig ke kellett fárasztani Lulut. Ez nagyjából sikerült is, bár persze pont ilyenkor felejtettünk el labdát vinni, stb.

Ennél sokkal nagyobb baj volt, hogy bazira esett az idő, percről percre jobban átáztunk Lulu is és mi is. Ez őt közel sem zavarta annyira, mint minket, egészen addig, míg feküdnie nem kellett. Azt pedig nagyon-nagyon kellett volna, mégpedig nem kevesebb,mint 6 percig... Ezért optimizmusunk egyre csökkent, ahogy telt az idő és minden egyre vizesebb lett, Lulu meg egyre kényesebb.

Először a haladók vizsgáztak, akik eszméletlen hogy miket tudnak! Nagyon-nagyon ügyesek, olyan harmónikus együttmozgást láttam egy-egy kutya és gazdája között, hogy tátva maradt a szám.  

Mire a kezdőkre került a sor már több mint két órája áztunk, de legalább benne voltunk az első párban (párosával kell vizsgázni). És mikor ránk került a sor végérvényesen kiderült, Lulu nem hajlandó feküdni az esőben, szóval a helyben maradásos gyakorlatnak lőttek, nem sikerült abszolválni. Pontosabban helyben maradni helyben maradt, de nem feküdt, hanem akárhányszor is lehúzta E. a fejét a földre, mindig újból felült, egy idő után meg már nem is értette mi ez az egész hülyeség.

A vizsga második része viszont nagyon jól sikerült, E. és L. gyönyörűen mozogtak együtt, Lulu szépen ment lábnál jobbra, balra, hátra, amerre csak kellett. Sőt, legnagyobb meglepetésünkre nem csak a menet közbeni ültetést, de a menet közbeni fektetést is megcsinálta. (Kutya és gazdája mennek egymás mellett, majd parancsszóra kutya leül/lefekszik a gazdi megy tovább, kutya pedig ott marad.) Öröm volt nézni őket.

De Lulu ezzel együtt is épp csak átcsúszott a vizsgán, 100-ból 71 pontot ért el és a 69 már bukta. Illetve azzal a kitétellel ment át, hogy 2-3 héten belül vissza kell mennünk és be kell mutatnunk a fekve helyben maradást még egyszer.

Most igazából már örülünk és "büszkék vagyunk", de akkor iszonyú rossz élmény volt a vizsga. Korán keltünk, szétáztunk és aztán még nem is sikerült jól, eléggé kikészültünk. Igaz, hogy nagyrészt az időjárásnak köszönhető a "kudarc" és Lulu esőben mégcsak leülni is mindig utált, nem 6 percet feküdni, de akkor is tény, hogy más kutyák az esőben is fekve maradtak (Lulun kívül csk egy beagle volt még ilyen "engedetlen"). Persze, voltak köztük nagyobban és szőrösebbek, de biztos nemcsak ezen múlt. Valőszínűleg ők többet gyakoroltak.

Igazán akkor vigasztalódtam meg, mikor megírtam Lulu tenyésztőjének is a nagy hírt és olyat válaszolt, amin azóta is csak nevetek (illetve ez is magyarázattal szolgál kutty teljesítményére):

"Gratulálok!!! Boldog vagyok, hogy ilyen okos a Lulu. Nagyon-nagyon ritka, hogy egy bulldog engedelmességi vizsgát tegyen."

(A fenti kép a kis medvebocsról a vizsga napján készült.)

Vasárnap már vége is a kutyasulinak! Jó keveset írtam róla ahhoz képest, de tervezem, hogy utólag bepótolom majd egy jó kis összefoglalóval. És már megvan az elem a gépbe, szóval a fotókra sem kell sokat várni.

Szombaton lesz az utolsó foglalkozás, vasárnap pedig a VIZSGA! A kiképző szerint jó esély van rá, hogy Lulu átmegy, ha hozza a formáját, de azért mindenki szurkolására szükségünk van! (Alapvetően tudja, amit tudnia kell, de azért közel sem lehetetlen megzavarni.)

Szóval pár nap és minden kiderül :-)

Lulu ismét sztár lett, nézzétek meg a Dzsukhell Rekords oldalát!

Lulu ma éjszaka kakált egy jó nagyot a kanapé mellé, aztán átment a másik szobába aludni, mi meg maradtunk a bűzben... Igazi disznó!

A hétvégén minden bulldog és bulldog-gazdi számára érdekes és izgalmas rendezvény lesz, amin mi legnagyobb szívfájdalmamra nem veszünk majd részt bokros teendőink miatt, de ilyen az élet....

Szóval június 12-13-14 Bulldog-piknik a Velencei tónál, ahol minden bulldog legalább ilyen jól érezheti magát és még víz is lesz!

Végül mégsem volt annyira izgi az utcai gyakorlat, inkább egy nagy menetelés volt az egész, ahogy E. elmesélte. Sokat-sokat kellett a kutyáknak láb mellett sétálni, közben időnként leülni, lefeküdni, hirtelen irányt váltani, kereszteződésnél rendesen viselkedni. Elsétáltak egészen a hévig, ahol fekve kellett tűrni a forgalmat, a hév elindulását és a nyüzsgő embereket.

A kajamegtagadás pedig elmaradt. Valahogy úgy lett volna, hogy egy elektromos nyakörvhöz rögzítik a kaját és ha a kutya megpróbálja felvenni, kicsit megrázza. De kifogyott a nyakörvből az elem! Ebből is látszik, hogy nem csak nekem vannak elem-gondjaim :-)

Amúgy ma visszamentünk az orvoshoz és szerinte Lulu jobban van, nem hall már nála semmi zörejt. Azért sajnos még közel sem tünetmentes, eléggé folyik az orra és krákog is naponta többször. De ez már tényleg nem  olyan durva. A további gyógykezelés jegyében mézes kamillateát és kálciumot kell innia. Illetve  még az inhalálást is javasolta az orvos, amit elég viccesen lehet kutyák és más kisállatok estében kivitelezni. Be kell őket zárni az utazó-ketrecükbe, a ketrec mellé kívülre letenni a forró gőzölgő teát és az egészet letakarni egy nagy ronggyal!

Egy másik érdekes náthás-kutyás történetet is hallottam mostanában. Kis francia bulldog fiú ismerősünk is másodjára fázott meg rövid időn belül és nagyon folyt az orra. Semmi más panasza, tünete nem volt, ráadásul az étvágya és a hangulata is rendben volt. Aztán felfigyeltek arra a tényre (épp Lulu doktor nénije), hogy csak az egyik orrlyukából folyik a cucc, amiből arra következtetett, hogy valószínűleg nem is náthás, hanem felszippantott valamit, ami most is odabent van... Úgyhogy ők most mennek a Lehel úti Állatkórházba endoszkópos vizsgálatra.

Végezetül, hogy vizuálisan is megjelenjen az orvosi téma jöjjön Luluról, ahogy beveszi a köhögéscsillapító szirupos orvosságát, amit egy fecskendőbe kell felszippantani:

Holnap külső terepen - azaz az utcán fog zajlani a kiképzés. Már reggel 7 körül ott kell lenni a kutyaiskolában, ahonnan egy három órás sétára indulnak az ebek és gazdáik. Én sajnos nem leszek jelen, E. és L. viszont igen és már nagyon várom a beszámolót utána. Lesz gyakorlat talált élelem megtagadására (ami Lulura nagyon-nagyon ráfér) és mindenféle más, amit eddig tanultak "éles helyzetben".

Ma én is voltam velük a suliban és Lulu rengeteget fejlődött egy hét alatt, igaz, gyakoroltunmk is vele... Már gyönyörűen fekszik és helyben is marad! Egy hete azt hittem, ezt sosem fogjuk tudni megtanítani neki.

Sajna megint jó béna voltam és nem vettem elemet a fényképezőbe, pedig már nagyon szeretnék képekben is beszámolni arról, hogy is mennek a dolgok az órákon.

Tegnap reggel fél 6-kor arra ébredünk, hogy Lulu úgy köhög, majd' megfullad. Nagyon ijesztő volt, szinte fuldoklott. Az utóbbi napokban megint elkezdett köhécselni, de nem gondoltuk, hogy így vissza fog esni. Szóval teljesen frászt kaptunk, lemásztunk a galériáról, próbáltuk etetni-itatni, hátha az leviszi a torkáról azt, ami irritálja. Csak kicsit segített ezért inkább lent maradtunk vele, a kanapén feküdtünk le aludni, Luluval együtt. Persze azt hittem, ebből már nem lesz semmi pihenés, mert továbbra is köhögni fog, de a fizikai jelenlétünk úgy megnyugtatta - legalábbis csak erre tudok gondolni - hogy szépen elaludt ő is velünk együtt.

Reggel azért elvittük az orvoshoz, nem tudja biztosan mi a baja: légcsőhurut, allergia vagy légcsőszűkület, de ha kigyógyul végre belőle (azaz elmúlnak ezek a tünetek) meg kell majd röntgenezni a légcsövét, hogy kiderüljön mennyire szűk. Ha nagyon, akkor valószínűleg az okozza a problémát, ami azért lenne nagyon rossz hír, mert akkor könnyen lehet, hogy ilyen betegségek gyakran fognak nála jelentkezni... Mindenesetre kapott gyógyszert és csak hámban szabad sétáltatni.

Kedves Bulldobandita, Bulikutya és mindenki, aki aggódott értünk, köszönjük! Jól esik, hogy hiányoztunk! Nyugodjatok meg, jól vagyunk.

Lulu tényleg  elég rosszul volt, átesett egy elég csúnya légcsőhuruton, de pár nap alatt kigyógyult belőle és most már újra a régi dilis és eleven Lulucsek. Sőt, mostanában azt hiszem elég izgalmas az élete. Iskolába jár ugyanis. Kutyaiskolába.

Három hete valóra váltottuk régi álmunkat és úgy döntöttünk megelőzzük, hogy a Kisassszony teljesen a fejünkre nőjjön. Beiratkoztunk a kutyaiskolába. így most szombaton és vasárnap még korábban kelhetünk mint hétköznap, olyan korán, hogy Lulut is úgy kell kihúzni a meleg ágyból. De megéri, ez hétről-hétre egyre jobban látszik.

Meg akartam osztani veletek a dilemmánkat és tanácsot akartam kérni, melyik kutyiskolát válasszuk, de aztán úgy felgyorsultak a dolgok, és erre nem maradt idő. Igazából a Népszigeti kutyaiskola és a Cerberosz között hezitáltunk, végül az utóbbi mellett döntöttünk, mert erről is nagyon jókat hallottunk és olcsóbb is volt. Nem tudom a Népszigeti a gyakorlatban milyen, de egyelőre nem bántotuk meg, hogy a Cerbi melett döntöttünk. 

Lulu elég jól halad, de azért vannak gondjaink, mert ahogy a kiképzők is megállapították az énképe szerint a Kisasszony legalább akkorának érzi magát, mint a szintén a csoportba járó termetes bordói dog és igencsak az orrunknál fogva vezet minket. Egyértelműen azt gondolja, ő a főnök, mi  meg csak a kiszolgáló személyzet vagyunk. Most azon dolgozunk, hogy változtassunk ezen a meggyőződésén. Szinte az összes Kutyapszichológia által javasolt trükköt alkalmazzuk: "eszünk" a táljából, mi megyünk be először minden ajtón, öt percig nem üdvözöljük hazaérkezés után, csak akkor játszunk, amikor mi kezdeményezzük, stb... Némelyik - például a nem üdvözlés - elég nehéz, de nagyon igyekszünk, mert szeretnénk ha Lulu jól nevelt, szófogadó kutya lenne, nem pedig az a kis hebrencs, aki jelenleg.

Az utolsó óra mindhármunknak elég fájdalmas volt, E-nek és Lulunak, akik nagyon ügyesen dolgoztak együtt és nekem is, aki csak nézte. A fektetéses helyben maradást gyakoroltuk, ami Lulunak nagyon nem tetsziik, mivel nálunk - most még - ő a főnök a fekvés a kutyák világában megadást jelent, amit nem nagyon tud mire vélni. Nem érti miért kéne megadnia magát, mikor ő  falkavezér. Ezért, miután már minden szelíd módszer csődöt mondott, egy kicsit durvábbat kellet alkalmazni (Lulun kívül csak a már említett bordói dognál kellett még ezt bevetni). A kiképzés fojtónyakörvben folyt - nem gondoltam, hogy valaha is rászánjuk magunkat, hogy ilyet rakjunk a nyakába - E-nek pedig rá kellett lépni arra a pontra, ahol a fojtó és a póráz találkoznak, így a kutya feje automatikusan a földre kerül, a testét pedig utána magától leengedi. És kénytelen megadni magát, nincs más választása. Nagyon rossz volt nézni és Kutty eléggé meg is sértődött, de működött. Ma már finomabb ösztökélésre is lefeküdt és helyben is maradt (lefeküdni viszonylag könnyen lefekszik, csak eddig nem maradt fekve), szóval győzelem!

A közeljövőben megpróbálok majd nem eltűnni és beszámolni a kiképzés menetéről az elért eredményekről. Ti pedig szurkoljatok, hogy Lulu még három hétig ne kezdjen tüzelni és végig tudjuk csinálni a tanfolyamot!