Hamarosan eleget teszek PaulandShark kívánságának és összefoglalom majd tapasztalatainkat a Cerberosz Kutyaiskoláról.

Addig is, míg összegyűjtöm az ehhez szükséges erőt, röviden elmesélem, mi történt a vizsgán.

Elég nagy izgalommal keltünk aznap reggel, pontosabban hajnalban, 5 óra valahánykor, hogy 7 körül már ott is legyünk a suliban, ugyanis 8-ig ke kellett fárasztani Lulut. Ez nagyjából sikerült is, bár persze pont ilyenkor felejtettünk el labdát vinni, stb.

Ennél sokkal nagyobb baj volt, hogy bazira esett az idő, percről percre jobban átáztunk Lulu is és mi is. Ez őt közel sem zavarta annyira, mint minket, egészen addig, míg feküdnie nem kellett. Azt pedig nagyon-nagyon kellett volna, mégpedig nem kevesebb,mint 6 percig... Ezért optimizmusunk egyre csökkent, ahogy telt az idő és minden egyre vizesebb lett, Lulu meg egyre kényesebb.

Először a haladók vizsgáztak, akik eszméletlen hogy miket tudnak! Nagyon-nagyon ügyesek, olyan harmónikus együttmozgást láttam egy-egy kutya és gazdája között, hogy tátva maradt a szám.  

Mire a kezdőkre került a sor már több mint két órája áztunk, de legalább benne voltunk az első párban (párosával kell vizsgázni). És mikor ránk került a sor végérvényesen kiderült, Lulu nem hajlandó feküdni az esőben, szóval a helyben maradásos gyakorlatnak lőttek, nem sikerült abszolválni. Pontosabban helyben maradni helyben maradt, de nem feküdt, hanem akárhányszor is lehúzta E. a fejét a földre, mindig újból felült, egy idő után meg már nem is értette mi ez az egész hülyeség.

A vizsga második része viszont nagyon jól sikerült, E. és L. gyönyörűen mozogtak együtt, Lulu szépen ment lábnál jobbra, balra, hátra, amerre csak kellett. Sőt, legnagyobb meglepetésünkre nem csak a menet közbeni ültetést, de a menet közbeni fektetést is megcsinálta. (Kutya és gazdája mennek egymás mellett, majd parancsszóra kutya leül/lefekszik a gazdi megy tovább, kutya pedig ott marad.) Öröm volt nézni őket.

De Lulu ezzel együtt is épp csak átcsúszott a vizsgán, 100-ból 71 pontot ért el és a 69 már bukta. Illetve azzal a kitétellel ment át, hogy 2-3 héten belül vissza kell mennünk és be kell mutatnunk a fekve helyben maradást még egyszer.

Most igazából már örülünk és "büszkék vagyunk", de akkor iszonyú rossz élmény volt a vizsga. Korán keltünk, szétáztunk és aztán még nem is sikerült jól, eléggé kikészültünk. Igaz, hogy nagyrészt az időjárásnak köszönhető a "kudarc" és Lulu esőben mégcsak leülni is mindig utált, nem 6 percet feküdni, de akkor is tény, hogy más kutyák az esőben is fekve maradtak (Lulun kívül csk egy beagle volt még ilyen "engedetlen"). Persze, voltak köztük nagyobban és szőrösebbek, de biztos nemcsak ezen múlt. Valőszínűleg ők többet gyakoroltak.

Igazán akkor vigasztalódtam meg, mikor megírtam Lulu tenyésztőjének is a nagy hírt és olyat válaszolt, amin azóta is csak nevetek (illetve ez is magyarázattal szolgál kutty teljesítményére):

"Gratulálok!!! Boldog vagyok, hogy ilyen okos a Lulu. Nagyon-nagyon ritka, hogy egy bulldog engedelmességi vizsgát tegyen."

(A fenti kép a kis medvebocsról a vizsga napján készült.)