kutyablog

Nem is meséltem még arról, micsoda ellentétek feszülnek a ligetben a tüzelő szukák és a kanok gazdái között. Mert ugye a szukáknak is sétálni kell valahol és szerintem nekik is joguk van a fűre lépni (Lulu például csak ott szeret igazán kakálni), a kanok viszont megőrülnek tőlük és gazdáikat hátrahagyva követik a lányokat. A múltkor egy spániel fiú például kitépte magát a gazdi kezeiből és pórázostúl szaladt szinte a Dózsa György útig egyik szintén épp most tüzelő lányismerősünk, Boni után. Gazdája (egy öreg néni) nem is tudom, hogy kapta el. Nekünk meg beszólt egy nyanya, akinek két kan kutyája van, hogy mit kóválygunk a liget közepén (nem is voltunk a liget közepén) mikor a kutya tüzel. Akkor még nem tudom micsoda hatással vannak a lányok a fiúkra, úgyhogy nagyon mérges lettem és faképnél hagytam a nőt, mert féltem, ha válaszolok, abból csak csúnya vita sülhet ki (épp elég ideges voltam). És nem túl célszerű összeveszni a standarddal ligeti kutyások egyikével (ő az volt), mert úgyis egyfolytában egymásba botlunk, meg be is feketíthet a többiek előtt, aztán még a végén rossz hírünk lesz... És azt nem élném túl :-) (Most itt viccelődöm, de valóban igaz, hogy szinte egy külön mini-társadalmat alkot a ligeti kutyás közösség: mindenféle életkorú, társadalmi helyzetű, nemzetiségű és érdeklődésű egyedekkel, akik máshol, más helyzetben talán szóba sem állnának egymással, itt meg barátok lesznek és  recepteket cserélgetnek, meg együtt járnak kutyakozmetikushoz... És én nem akarok kiszorulni ebből a közösségből, elég mókás és érdekes velük barátkozni.)

Amúgy mivel végül tényleg főként a liget szélén sétálunk és az meg orbitálisan tele van szarva, mindig félek, mibe is lépek. Jellemző módon tegnap végül a Dózsán, a járdán (ami éppúgy gusztustalanul tele van szarva) léptem citromba, mikor nem is számítottam rá. Most a kaka-sztoriba nem megyek bele, pedig van róla véleményem, csak már így is elég komoly ez a mai bejegyzés :-)

Panaszáradatom folytatásának oka az utak sózása. Ami teljesen érthető és szükségszerű (bár jobban örülnék valami környezetbarátabb megoldásnak), de a kutyalábakra nézve nagyon veszélyes. Úgyhogy igencsak elhúzódik mostanság a séta utáni tisztítás folyamata, mert nem elég, hogy Lulu nyakig sáros (bár meglepő módon tényleg vigyáz magára, de még így is felcsapódik rá a lucsok), még a talpakra is külön ügyelni kell.