Barátnőm fia, Andriska különös kapcsolatban áll Lukával. Nagyon jókat tud vele játszani, de ezt két találkozás között mindig elfelejti, így ahányszor találkoznak, annyiszor kell megbarátkoztatni a kutyával. Vasárnap sem történt ez másképp, annyival volt csak bonyolultabb a helyzet, hogy L. - ismeretlen okból - viszonylag folyamatosan és nagyon hangosan ugatott miután megérkeztek. Andris pedig egészen a galéráig menekült kutya elől, onnan nézte. Végül ezúttal a jutalomfalat-osztás hozta meg az áttörést kettejük kapcsolatában. Andris először csak lerakta elé egyesével a földre a kik karikákat, a végén meg már már a szájába és minden falat után megsimogatta a kutya fejét. Ezután indult az őrült játék. Nem tudom láttam-e már Lulut olyan fáradtnak, mint amilyen a végére lett... Totál kiterült és meg szuper izgalmas eseményekre sem moccant egy darabig.

Másnap reggel pedig a sok jutalomfalatnak hála egy az explosionkutyátetet-történetből ismert színű -narancssárga - kupac várt az előszobában.

És egy régen beígért felvétel: így utazik Lulu egyedül a trolibuszon.