kutyablog

Végül mégsem volt annyira izgi az utcai gyakorlat, inkább egy nagy menetelés volt az egész, ahogy E. elmesélte. Sokat-sokat kellett a kutyáknak láb mellett sétálni, közben időnként leülni, lefeküdni, hirtelen irányt váltani, kereszteződésnél rendesen viselkedni. Elsétáltak egészen a hévig, ahol fekve kellett tűrni a forgalmat, a hév elindulását és a nyüzsgő embereket.

A kajamegtagadás pedig elmaradt. Valahogy úgy lett volna, hogy egy elektromos nyakörvhöz rögzítik a kaját és ha a kutya megpróbálja felvenni, kicsit megrázza. De kifogyott a nyakörvből az elem! Ebből is látszik, hogy nem csak nekem vannak elem-gondjaim :-)

Amúgy ma visszamentünk az orvoshoz és szerinte Lulu jobban van, nem hall már nála semmi zörejt. Azért sajnos még közel sem tünetmentes, eléggé folyik az orra és krákog is naponta többször. De ez már tényleg nem  olyan durva. A további gyógykezelés jegyében mézes kamillateát és kálciumot kell innia. Illetve  még az inhalálást is javasolta az orvos, amit elég viccesen lehet kutyák és más kisállatok estében kivitelezni. Be kell őket zárni az utazó-ketrecükbe, a ketrec mellé kívülre letenni a forró gőzölgő teát és az egészet letakarni egy nagy ronggyal!

Egy másik érdekes náthás-kutyás történetet is hallottam mostanában. Kis francia bulldog fiú ismerősünk is másodjára fázott meg rövid időn belül és nagyon folyt az orra. Semmi más panasza, tünete nem volt, ráadásul az étvágya és a hangulata is rendben volt. Aztán felfigyeltek arra a tényre (épp Lulu doktor nénije), hogy csak az egyik orrlyukából folyik a cucc, amiből arra következtetett, hogy valószínűleg nem is náthás, hanem felszippantott valamit, ami most is odabent van... Úgyhogy ők most mennek a Lehel úti Állatkórházba endoszkópos vizsgálatra.

Végezetül, hogy vizuálisan is megjelenjen az orvosi téma jöjjön Luluról, ahogy beveszi a köhögéscsillapító szirupos orvosságát, amit egy fecskendőbe kell felszippantani: