Lulu ma reggel nagyon felmérgesített.

Felkeltem 8-kor, igyekeztem gyorsan összekaparni magam, hogy hamar elindulhassunk sétálni, stb, aztán lementünk a megszokott helyünkre a Ligetbe, a Dombhoz, ahol reggel ilyenkor sok kutya és kutyás találkozik.

De most érthetetlen módon nem volt ott senki, csak egy boxer ugrándozott vagy 50 méterrel arrébb, de ő nem tűnt túl barátságosnak, úgyhogy inkább folytattuk a sétálgatást. Aztán gondoltam, elengedem a kutyát, szokja, hogy póráz nélkül sem mehet el messzire tőlem. Egy rövid ideig jól is ment a dolog, de aztán megjelent egy futónő. Kicsit megállt Lulu kedvéért, játszottak, barátkoztak, aztán Lull úgy döntött: leszarja, hogy van egy gazdája is ő inkább a nővel fut. Így is tett és otthagyott a francba hiába üvöltöttem utána a nevét, meg hogy gyere ide... Szóval kénytelen voltam utánuk szaladni (a nő persze pont a Domb tetejére futott fel) és pórázra venni ezt az idiótát. De nem ettől lettem mérges.

Folytattunk utunkat pórázon a futónőével ellentétes irányba, bár ez nem volt egyszerű, mert Lulu nehezen szakadt el tőle, amikor összetalálkoztunk a vele egyidős kis beagle-el, Bessyvel, akivel nagyon szeretik egymást.

Mivel egyfolytában összegabalyodtak, levettük őket a pórázról. Jól el is voltak egy ideig, mikor is inkább elkezdtek szemetet szedni játszás helyett. És ekkor durrant el az agyam. Lulut ugyanis hiába hívtam, megint nem jött vissza, teljesen leszarta, hogy mit csinálok, kivéve, ha elkezdtem utána menni, mert akkor direkt elszaladt, hogy ne tudjam elkapni őt és szájában lévő zsákmányt. Végül újból pórázra kellett vennem. Ez csak azért bosszantott fel ennyire, mert azt hittem mindezt ő már jól tudja (a visszahívást). Korábban már egy csomószor szépen visszajött messziről is, ha hívtam, még akkor is, ha volt a szájában valami. Most meg úgy viselkedett, mint aki még soha az életben nem hallott ilyesmiről.

Persze biztos az is hozzájárult az idegrohamomhoz, hogy épp tetőzött nálam az allergia-szezon, szóval az akció közben majd' megfulladtam, éhes is voltam, mert, ha reggel ennék rendesen mielőtt leviszem, akkor bepisilne (bár nem ez a 8-as az első sétája reggelenként), de az az igazság, hogy legfőképpen amiatt pukkadtam meg, hogy a másik kutya tök jól hallgatott a gazdájára és többször is szépen visszajött hozzá, mialatt én Lulut kergettem.

Persze ezt a "pofont" már nagyon megérdemeltem, mert mindig olyan hülye hiú büszkeség tölt el, mikor Lulu valamit jobban csinál, mint egy másik kutya és ez nem kéne hogy így legyen.