Tartogatok még néhány utolsó kis morzsát Lufi betegeskedésével kapcsolatban.

Az első és legfontosabb az, hogy a kisasszony jelentem, meggyógyult!!! Makk egészséges és virgonc megint. (A mai napja például csordultig van boldogsággal, mert egyik barátunktól kapott egy mini gumicsirkét, amit múltkor, mikor náluk volt, kinézett magának. Azóta folyamatosan a szájában van és peckesen rohangál vele fel-le a lakásban.)

De az igazán szaftos (mindjárt meglátjátok, mennyire az!!!) sztori a kanapén található, Luluval közösen használt pokróchoz, illetve kutty hasmenéséhez kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy Lucinak erőteljesen ment a hasa a szarevéstől kapott betegség miatt. Mi persze szorgosan takarítottuk a lakást és a kutyát is ahogy kell, de úgy tűnik mégsem voltunk mindig résen (szerintem éjszaka történhetett a baj). Aztán egyszer mikor betakaróztam azzal a bizonyos takaróval, egy nagy barna foltra lettem figyelmes (E. eddigre már huzamosabb időt töltött a takaró alatt). Nem kellett nagyon alapos vizsgálat, hogy kiderüljön mi is az... Nos, igen: gyakorlatilag a szarban (ha úgy tetszik: a szar alatt) fetrengtünk. Pont, ahogy anyukám előre megmondta. "Ez a kutya disznóólat fog csinálni a lakásból, Kislányom!"