Lulu és Bonbon ismét találkoztak, egymás iránti rajongásuk pedig változatlan. Talán csak Lull lett kicsit agresszívabb a múltkori randi óta: a heves csókok közepette kicsit megtépte barátja pofáját. Szóval, igazi héjanász az avaron, miniben. Persze Bonbont sem kellett félteni.

Kedves fiúk még frizbizni is tanították őket, egy kevésbé kedves krikett-, vagy méta-játos (nem tudtuk megállapítani) pedig alaposan ránk ijesztett: felkapta Bonbont, hogy megdögönyözze, mindenféle előzetes engedély nélkül, ezért aztán teljesen úgy  nézett ki a dolog, mintha azért kapná fel, hogy jó gyorsan elszaladjon a kutyával együtt. De Bonbon gazdája résen volt és mint egy anyatigris, úgy kapta ki a kezéből a kutyát, miközben én épp szívszélhűdést kaptam a távolban.

Szóval, jó hely ez a Városliget, ahova mégis kivittük a kutyát, habtisztasága ellenére. Ma kiderült, hogy kár volt. Egy vizsla és két beagle hatására enyhén megmátózott egy jó kis pocsolyában... De tényleg csak enyhén. A vadászkutyák dagonyáztak, ő pedig francia bulldoghoz illően csak picit összefröcskölta a gyönyörű rózsaszínű hasát meg a hátsóját. Megbocsájtottam könnyedén, de azért nagyon szomorú vagyok, hogy koszi kutya lett megint.

Igen, jó kérdés, hogy ha ennyire kényes vagyok, miért nem vettem inkább macskát.