kutyablog

Lulu ma reggelire a következőket fogyasztotta: némi kutyakonzervet rízzsel és 2 darab lufit.

Mostanában ugyanis új emberekkel/kutyákkal sétálgatunk reggelente, mert bár körülbelül ugyanakkor megyünk ki Luluval és majdnem ugyanoda, úgy tűnik átalakult a többiek napirendje. Lényeg a lényeg, hogy nagyon szeretem az új reggeli társaságot, a kutyák és az emberek is nagyon jó fejek. Velük feltöltődés a reggel, mert értelmes dolgokról beszélgetnek, nem szívatják egymást (ez bizonyos kutyás-körökben nem evidens, nagyon bosszantó emberekkel is találkoztam már) és Luluval is nagyon kedvesek, mindig dobálják neki a labdát és olvadoznak tőle, hogy  milyen cuki.

Na, és az egyik gazdiról kiderült, hogy ő egy bohóc. Egy igazi, ez a munkája. Atán ma reggel támadt egy érdekes ötlete, hozott magával egy csomó lufit, meg egy lufifelfújót és mindenféle vicces figurákat hajtogatott a kutyáknak, akik majdnem megőrültek a kis játékokért. Amik aztán előbb-utóbb jól kidurrantak a szájukban. Ez a többi kutya esetében nem jelentett különösebb problémát, csak Lulunál, aki ugyebár mindent megeszik. Így azt a két lufi-játékot is, amit megszerzett magának. Gyorsan pórázra is vettem és elhoztam onnan, mert fékezhetetlen volt, nem tudtam volna megakadályozni, hogy még pár lufit megegyen...

Most lehet megint figyelni, hogy szerencsésen eltávoznak-e belőle. Remélem igen és nem lesz semmi baj.

Folytatom a visszaemlékezéseket a régmúlt április hóra.

A kutyakozmetikusnál tett látogatás után pár nappal megbeszéltük Stich és Sára kutyák gazdáival, hogy találkozunk egy sétára a ligetben, hogy végre megismerkedjünk. Technikai bénaságom következményeként egyetlen képpel sem rendelkezem Stichről és közös képről sem a kutyákról, mert mi valahogy véletlenül (?) csak Luluról gyártottunk képeket.

Így is tanulságos lesz talán nézegetni őket, megláthatjátok milyen vajszívű gazdik vagyunk, ugyanis szupertiszta-szuperillatos kutyát a meleg időre illetve a mókázásra való tekintettel beengedtük a tó lecsapolás utáni maradékába. Képzelhetitek mit éreztem, ahogy azt is, mit érzett Lulu:

Lulu konkrétan magán kívül volt az örömtől, nekem pedig meg kellett bírkóznom a tudattal, hogy többé már nem lesz olyan élvezetes a tevékenység, amit a megelőző napokban folyamatosan űztem, azaz Lulu szagolgatása. Mert végre egy jó szagú, hófehér kutyánk volt pár napig és ez nálam úgy csapódott le, hogy állandóan szagolgattam....

Ahogy azt korábban már jól beharangoztam, Luluval a születésnapja előtt ellátogattunk a kozmetikushoz. Nagyon kiváncsiak voltunk, hogy viseli majd a kalandot, mert otthon eléggé utál fürdeni.

Ahhoz képest elég jól birta, hozta a szokásos kedves, kicist izgága-kutya formáját. Volt a kozmetikában egy speciális "kar" a falban, meg egy póráz-szerű hurok, amit a kutya nyakára kellett húzni és ezek segitségévek, gyakorlatilag kikötözve és megfosztva a menekülés lehetőségétől elég jól tűrte Lulu a strapát. 

Mégsem szállt el!

ezt nem hiszem el! irtam egy bejegyzést a nagy visszatérésről, a blog.hu meg meghülyült és elszállt az egész! most túl mérges vagyok, hogy még egyszer megirjam....

Lulu kutya tegnap egy éves lett!

P.s.: részletes beszámoló  a szülinapi buliról, a kozmetikáról és az elmúlt napok eseményeiről hamarosan! Amint lélegzethez jutok...

Bastille Őre Bonbon (alias Bojoe) ma ünnepli első születésnapját!!! Neki és Gazdáinak is gratulálunk és nagyon szép napot kívánunk!

Szóval, Lulu vasárnap délután végre megérkezett! E. ment el érte Kispestre, én otthon vártam őket, mert épp egy remek kiselőadáson dolgoztam... Aztán, mikor csipogott a kaputelefon és hallottam, hogy jönnek, kiálltam, pontosabban kiguggoltam a körfolyosóra és kitártam karjaimat, miközben azt sipítoztam: Lulu! Luluu! Tehát igazi romantikus filmbe illő nagyjelenetet rendeztem és úgy tűnt, kutya is a szituációnak megfelelően viselkedik, mert mikor meglátott, elkezdett rohanni felém. Majd mikor azt hittem végre a karjaimba veti magát ennyi távollét után, 120-szal elszáguldott mellettem, be a nyitott bejárati ajtón a lakásba. Ugyanis az sokkal jobban érdekelte. Láthatóan rendkívül örült, hogy hazaért, mindent körberohant, megnézett és megszaglászott. Aztán mikor ezzel végzett, szakított egy kis időt rám is és nekem is örült kicsinykét.   

Én meg közben alig ismertem rá. Kicsit természetesen felszedett, mert a "nagyi" táp helyett finom házikoszttal etette és a melegtől meg nagyon lihegett, amitől tök más lett az arca, mint mikor elment. Tisztára úgy éreztem, egy kis Lulu ment el és egy igazi bulldog jött vissza. Mert nem volt már olyan sovány, mint a betegsége után és a pofáját is tisztára átalakítja ez a nyári klíma (azóta folyamatsan újból és újból megfigyelhetem ezt az átváltozást, már ami az arcát illeti). Nem nagyon bírja ugyanis ezt a meleget szegény. Nem tudjuk, hogy csak nem szokta még meg, vagy mostmár így is marad egész őszig. Tavaly sokkal strapabíróbbnak tűnt, de akkor mondjuk még bébi volt. Kedden délben is kivittem, mert nem gondoltam (na jó, kicsit elfelejtettem) hogy már ez a kis meleg is árthat neki, aztán meg azt hittem nem éli túl a kirándulást a ligetben, úgy lihegett.

A mai nap jeles eseménye pegig nem más, mint hogy KUTYAKOZMEIKUSHOZ MEGYÜNK! Oda, ahova Rozi és Leia is jár. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz! Hogy bírja majd Lufi a fürdést. 

Apropó! Nem véletlenül csinálunk ám ilyen "felnőttes"  dolgokat... Lulu 6 NAP múlva 1 ÉVES LESZ!!!!!! Indul a visszaszámlálás!

Lulut kedden kölcsön adtuk a "nagyszülőknek" 6 napra, mert E. több napos román turnéra indult :-) én pedig dolgozom és szintén elutazom a hétvégére. Szóval nem volt, aki vigyázzon kutymóra.

Ma kaptam jelentést a hogylétéről és hírek szerint arany élete van. Ma este 8-ig már hatszor volt kint, ebből egyszer másfél órára!!! Azt hiszem, ezt nem lehet túlszárnyalni... Nagyon jól érzi magát, egész nap csak játszik és alszik. Pedig amikor ott hagytuk, nagyon furcsán viselkedett. Mindig majd' kiugrik a bőréből, ha Kispestre megyünk, most meg végig szomorkodott, amíg ott voltunk, mint aki tudja, mi vár rá. Lehet, hogy tényleg tudta.

Nekem nagyon rossz volt tegnap nélküle ebben az őrült jó időben. Nem tudtam úgy örülni a napnak, mintha mehettem volna vele a ligetbe. Inkább nem is mentem sehova, csak ültem a lakásban.

Abbahagyom a panaszkodást. Vasárnap mindannyian hazatérünk!