Még csak hétfő óta tudjuk, hogy Lulu álvemhes, de nagyon elegem van ebből az állapotból máris. Iszonyat rossz, hogy nem lehet simogatni, dögönyözni (szerintem ettől ő is teljesen kivan, E. szerint semmi baja) és az is, hogy éheztetni kell. Meglepő módon a sok mozgatás okoz a legkevesebb gondot, gyönyörű a liget mióta leesett a hó, úgyhogy élvezet kint lenni. Naponta legalább kétszer 45 percet kint vagyunk most, de inkább többet. És kimondottan imádom a reggeli sétákat kettesben Luluval, rá kellet jönnöm, hogy engem is jó kedvre hangol, kellemesebben indul a napom, ha a ligetben kezdem.

Azért eléggé foglalkoztat, mi zajlik most a kutyában, ezért utána néztem egy kicsit, hogy mi is az álvemhesség kicsit pontosabban. Vajon Lulu anya szeretne lenni, vagy mi?

A kutyapszichologia.hu szerint ilyenkor a kutya szervezetében a vemhességhez hasonló hormonális változások mennek végbe és gyakran az állat viselkedése is megváltozik, "babázni" kezd. Olyan esetről is beszámoltak már, mikor az álvamhes szuka teniszlabdákat gyűjtött maga mellé és riadtan tapasztalta, hogy nem tudja megszoptatni őket. (Lulu ilyeneket szerencsére nem csinál.)

Az álvemhesség egyébként a tüzelést követő 6-12. hét körül jelentkezhet, és ha egy kutyánál egyszer előjön, akkor - nagyon rossz hír! - jó eséllyel máskor is előfordul. Ettől most eléggé ki is akadtam, mert: 1. nem akarom ezt többször végigcsinálni, 2. nagyon veszélyes mellékhatásai lehetnek. Ugyanis az emlőkben pangó tej gyulladást okozhat, ami hosszú távon daganatos elváltozáshoz vezethet.

Ha az álvemhesség folyamata már beindult, csak diétáztatással, sok mozgatással és végső esetben, hormonális gyógyszerrel lehet rajta segíteni. Egyetlen igazi ellenszere van, igaz, az eléggé végleges. Az ivartalanítás.

Amiről folyamatosan változik a véleményem. Először azt gondoltam, soha nem csinálnék ilyet, meg hogy micsoda hülyeség és nem is értem azokat a hülye gazdákat, akik ilyet csinálnak a kutyájukkal. Aztán Lulu első tüzelése arra az elhatározásra juttatott, hogy miután egyszer voltak kölykei, rögtön ivartalaníttatjuk (nem szó szerint azonnal). Most azt gondolom, hogy úgy félek attól, hogy megismétlődik, illetve a mellékhatásaitól, hogy lehet, hogy a legközelebbi tüzelésénél kéne már fedeztetni? Csak az igazság szerint kicsit korai lenne. Nem tudom, de tök nagy szívást jelentenek a kutyatartásban mind a szukáknál, mind a kanoknál a nemükből eredő gubancok, úgyhogy én most már leginkább egy nem nélküli kutyára vágyom, aki nem lehet álvemhes, ugyanakkor nem is tépi ki a kezemből magát, ha megérzi egy tüzelő szuka illatát.

Vígasztalásképpen jöjjön egy kép abból az időből, mikor még nem voltak ilyen gondjaink ... (Ezt is és a fentit is tegnap találtuk, mikor "régi" képeket nézegettünk. Olyan, mintha ezer éve lett volna már, amikor ilyen kicsi volt, pedig csak bő fél éve...Ja, és a fenti képen látható kompozíciót természetesen nem mi, hanem Andriska - 4 éves - készítette.)