Úgy érzem, kezdenek itten a köz(vélemény) indulatai rossz irányt venni. Miszerint Lulu egy rossz kutya, és az általam e blogban megörökített rosszaságai minket zavarnak.

Ez nincs így.

Egyrészt mert Lulu jó kutya, aki néha elkövet egy-két vicces dolgot, másrészt el sem tudom képzelni, hogy másmilyen kutyánk legyen. Pont így tetszik nekünk, az apró bosszúságokkal együtt. Ezek nélkül elég unalmas is lenne.

Kutya egész jellemét jól példázza a ma reggeli eset. Van a lakásban egy bazi nagy, hangos, undorító légy, akit még nem sikerült levadásznunk. Lulu úgy döntött, segít nekünk és beszáll a harcba.  Üldözőbe is vette, csak az volt a baj, hogy ha ő egyszer ráfókuszál valamire, másra nem tud koncentrálni. (Ezért kenődik fel az ajtófélfára, ha eldobom neki a labdát, meg ilyenek...)  Most sem sikerült neki megoldani a kétfelé figyelést, ezért mikor a légy a cd-állvány felé repült,  Luká nem tudott mást tenni, mint nekiszaladni. Szerencsére nem borult rá az egész, csak egy pár cd dőlt le.

Szegény nagyon meg is ijedt. Ebből is látszik, hogy Kutyánk minden tettét a jó szándék vezérli.