Most elmesélem, a rendszeres beszarásán kívül hogyan tört még Lulu borsot az orrunk alá az elmúlt napokban.
Fokozta szarkereső és szarevő akcióit a ligetben, már annyira profi, hogy úgy is tud némi szart enni, hogy közben pórázon sétál (régen csak akkor sikerült neki, ha szabadon volt és nem tudtuk elkapni). Annyira hihetetlenül undorító ez a szokás, de most már nincs remény arra, hogy feladja.
A másik fantasztikus újítása, hogy kárt tesz a bútorokban. Régebben ilyet sose csinált, most meg egy hét leforgása alatt megette a fotel karfáját és a komód foggantyúját. Brrrrr. Kezdi teljesen tönkretenni az életterünket. Az összes ülőbútor csupa szőr és kosz- meg nyálfolt, mert ugyebár mindenhova felmehet. A padló - még mindig - pisis, kakás időnként (gyakran), játékai mindenfele szanaszét és úgy tűnik a bútorokat sem kíméli már. Asszem lassan vagy kell neki egy saját lakás, vagy meg kell nevelnünk. (Csak az a baj, hogy pont most, mikor kezd kutyaiskolás korba kerülni lesz tél és hideg, ami nem túl csábító a többórás kinti kiképzésre.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
explosion1 2008.11.14. 09:09:27
Ré 2008.11.17. 10:31:08
Aztán elmentünk kutyaiskolába, ahol szintén produkálta ezt a kis hobbiját.
Erre a tréner mondta, hogy van erre egy nagyon jó megoldás. Elektromos nyakörv. Na erre én egyből húztam a számat, de meggyőzött a tréner. Először természetesen kipróbáltam magamon, és miután megtapasztaltam, hogy nem fáj, mindössze csak kicsit megcsíp, úgy döntöttem, hogy próbáljuk ki.
Rácsatoltuk Momo-ra, és odavezettem a tett színhelyére. Nagy buzgón ismét elkezdte lefetyelni a "finomságot". rászóltam, hogy Fúj! Majd kapott egy impulzust. Ugrott egyet, majd ismét nekikezdett. Aztán ezt megismételtük, egy magasabb impulzusfokozattal, az már bejött.
Azonnal abbahagyta. Akkor én magamhoz hívtam, és megdícsértem.
Kicsivel később ismét megpróbáltuk. Én odamentem a tett színhelyére és hívtam. Hát el kell, hogy mondjam, hogy két méteres körzetben meg sem merte közelíteni a helyet.
Nyilván első nekifutásra a helyet kapcsolta össze a kellemetlen élménnyel, de ha az ember kitartóan gyakorolja, akkor le lehet szoktatni erről.
Egyébként nagyon sokat javult ezzel más irányba is. Ugyanis folyamatosan ellopta otthon a papucsot, no meg a zoknit.
Viszont ezek után, amint rászóltam, hogy Fúj, azonnal eldobta, és otthagyta a papucsot (is).
Szerintem próbáljátok ki. Inkább érje egy kis kellemetlenség a kutyust, minthogy összeszedjen valami ronda fertőzést a kakaevésből kifolyólag.
hatláb · http://ebenci.blog.hu 2008.11.17. 13:11:47
Mi csak a kiképzésen csináltuk, ennek eredményeképpen az utcán ugyanúgy folytatta szokását, bár egy idő (és sok ordibálás) után leszokott róla. Szerencsére.
hatláb · http://ebenci.blog.hu 2008.11.17. 13:13:08
Ne aggódjatok, nemsokára vége, épp ahogy a gyerekeknél :)
rinkafuka 2008.11.18. 00:42:53
bulldogbandita 2008.11.18. 08:48:01
rinkafuka 2008.11.19. 16:19:40
A választ egyébként nem tudom, ezen a héten nekünk már sajna tuti nem jó... De jelentkezünk!