Tegnap nem csak én, de E. (aki nem azonos Explosionnel) is eltávozott közös otthonunkból. Felmerült a kérdés, mi legyen a kutyával. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy bár L. már tényleg nagyon Nagy és nagyon Önálló, mégis jobb ha nem tölti  egyedül az estét.

Megkértük hát hű sitterét Explosiont, fáradjon át hozzánk - Kisvakonddal együtt - és figyeljen kicsit oda L-re (például engedje ki néha sétálni, meg ilyesmi). Explosion igazi sitterhez méltóan rögtön igent mondott, sőt, még kihagyhatatlan - a héten kb. ötödik - öregfiúk fociedzését is kihagyta miatta.

Megfigyelőink jelentése szerint Luká élvezte a nélkülünk töltött délutánt és estét, új felvigyázói kényeztétését, és még ezeknél is jobban a különleges vacsorát. Explosion ugyanis nem volt képes megtalálni a konyhapultra kikészített, átlátszó üvegben található száraztápot (szted mi az, Expl., talán nagyszemű barnarizs?), ezért inkább a jutalomfaltból adott Lulunak, mégpedig a biztonság kedvéért a normális kajamennyiségének kétszeresét. Ennek eredményeképpen mikor  E. (nem Expl.) ma reggel hazaért, két óriási szarkupac várta az előszobában, majd mikor levitte a kutyát reggeli sétára, az tovább folytatta a szarást (sárga, a jutalomfalattal megegyező színben).

Mindezekkel együtt is nagyon köszönjük Expl.! (a szarkasztikus élt ne vedd magadra, az csak az olvasók szórakoztatásáért van, tudod, nem bírom máshogy fenntartani az érdeklődésüket)