Megjöttünk. Lulu a végére teljesen kikészített, úgyhogy nincs is igazából erőm bejegyzést írni, de hajtanak az indulatok. Az út visszafelé a vonaton egy katasztrófa volt, majd meghaltunk a melegtől, Lulu gyakorlatilag fuldoklott, amitől a szívbaj kerülgetett, mi meg ráolvadtunk a műanyag ülésre. Kisebb korában jobb volt vele utazni, mert a zötyögéstől hamar elszenderült, most már sokkal nagyobb kópé, odafele gyakorlatilag végig aktív volt, ki is kellett menni vele a biciklitárolóba, úgyhogy nem volt az a nyugodt-újságolvasós utazás.

Azonkívül bazi büdösek és koszosak is lettünk, fizikailag rosszul voltam magunktól mire beértünk a lakásba. Meg is fürödtünk sorba mind a hárman.

Lulu további szenvedései: az egyik szeme alatt iszonyat bedagadt, nem tudjuk mitől. Elég ijesztően néz ki, úgyhogy lehet hogy holnap doktor. És kihúztuk egy fogát, ami már nagyon lötyögött (nem tudtunk ellenállni, hogy istent játszhassunk).

Összefoglalva úgy érzem, legközelebb akkor mozdulunk ki a saroknál messzebbre, ha nem lesz nyár és lesz egy autónk.