Lulu a hétvégén ismét vidéki kutya lesz, holnap elutazunk Bucsára és talán Berekfürdőre. Lesz sok mozgás és játék, viszont ketrecben fog aludni, amiért túlságosan nem lelkesedik.

A klikkelés első fázisát sikerrel vettük, már tudja, hogy  klikk=kaja, de nem találjuk a könyvet, pedig nagyon kéne a folytatáshoz, hogy még egyszer átolvassuk... De pakoltunk kedden, átrendeztük a könyvespolcokat és huss, a klikkerkönyv felszívódott. Franc. Azért valahogy majd folytatjuk, csak jót tenne az önbizalmamnak egy kis ismétlés, met kicsit félek, hogy valamit elszúrok. Bár azért ez nyílván nem olyan visszafordíthatatlan, mintha például hormonterápiába kezdtünk volna (igen, most olvastam el a Kökeményt, Leslie Freinberg könyvét).

És egy igazán jó hírt is tartogatok a végére: túl vagyunk az első olyan napon, amikor egyáltalán nem kellett takarítani a lakásban Lulu után (igaz, csak szerintem volt ez az első ilyen nap, E. szerint volt már ilyen, de ez persze nem igaz).