Nyaralni megyünk Luluval. Már ma elindultunk volna, ha nem lett volna ennyire pocsék az idő... De végrahajtottunk mindenféle vudu-műveleteket (tisztára tunkoltuk a tányért  a  cukkinis-almás paprikáskrumpli után, amit azért főztem, hogy az összes itthon található élelmiszert elhasználjam, nehogy megromoljon valami, amíg távol leszünk) úgyhogy holnap, mire Berekfürdőre érünk, tuti fantasztikus strandidő lesz!!!

Lulu az egész készülődésbőlből eddig csak annyit érzékelt, hogy kapott egy jó kis ketrecet és mindenféle trükkökkel próbáljuk rávenni, hogy megbarátkozzon vele, mivel míg mi a strandon pancsolunk, ő abban fog csücsülni, vagy jobb esetben szundikálni. Nyugalom, nem fogjuk egyedül hagyni 3-4 óránál tovább, dél körül minndenképp bemegyünk majd hozzá és kiengedjük, úgyis nagyon erős akkor az uv-sugárzás.

Olvasnivalónak a strandra pedig nem mást, mint a Bukfenc és Jeromost viszem, abban a reményben, hogy eligazít majd, hogyan tudjuk megnevelni a kutyát. Kezd ugyanis elszabadulni a pokol, betelni a pohár, stb... Főleg, ami a szobatisztaságot illeti. És azt hiszem, nem a kutya agyával van a baj, hanem mi csinálunk valamit rosszul.  Ami őszintén szólva talán még jobban zavar, mintha a kutya lenne hülye, csak azért jobb így, mert a hülyeség nem múlandó, mi viszont még összeszedhatjük magunkat, ami a nevelést illeti. Remélem össze is fogjuk, mert semmi kedvem egy nagy, neveletlen, bepisilős kutyához. Szóval, a nyaralás alatt kezembe veszem az ügyet: Csányit olvasok és mivel végre kertes házban leszünk. kihasználom majd az új lehetőséget és jó gyakran lezavarom.

Addig is minden hozzáértő tanácsát várom, mit tegyek még, hogy végre szobatiszta legyen? (A jelenlegi stratégia: evés, alvás után levisszük, ha kint vécézik megdícsérjük, ő mégis szereti felhozni magával a kakit, illetve (ritkábban) itthon titokban pisilni.)

Legkésőbb a nyaralás után, cirka egy hét múlva jelentkezünk, addig is jöjjön egy kép egy ritka, idilli pillanatról: