kutyablog

Eljött a nagy nap: tegnap elmentünk Luluért Kiskunhalasra.

Őszintén szólva kicsit féltem milyen is lesz a találkozás. (Ezen a ponton tartozom egy vallomással: mikor először találkoztunk Luluval és testvéreivel, akkor én nem Lulut választottam. Hárman voltak lányok: Lulu (eredeti nevén Cleopatra), Charlotte és Hóvirág. És hármuk közül bizony nekem Charlotte tetszett a legjobban.Csakhogy ő egyáltalán nem volt barátságos, ránk sem hederített, miközen a másik két kutya barátkozott, játszott, szaladgált, ő csak ült bambán. Így aztán nagy szívfájdalom és (részemről) kételyek mellett végül Lulu mellett döntöttünk, mert ő is szép volt és ráadásul barátságos is, mi pedig semmiképp sem akartunk egy hűvös természetű kutyát.)

 

Ezek után viszont féltem a viszontlátástól, féltem hogy nem fog tetszeni nekem. De kételyeim villámgyorsan eloszlottak. Nagyon nagyott nőtt mióta utóljára láttuk és sokkal szebb és aranyosabb lett, mint 5 hetes korában volt.

Készítettünk még egy utolsó közös fotót a tesókkal: Hóvirág, Charlotte és Lulu

Aztán elindultunk haza és meglepő módon semmilyen baleset nem történt az autóban, semmi hányás vagy pisi, sőt még ugrándozás sem volt. Szép nyugodtan végigülte a két órás utat:

Itthon annál nagyobb lelkesedéssel látott neki a lakás felfedezésének és igyekezett minél több pontját gondosan megjelölni. Legalább három órán keresztül folyamatosan rohangált és bár már csukódtak a szemei a fáradtságtól csak 11 körül volt hajlandó elaludni és csak úgy, hogy mi is lefeküdtünk. Na, nem mellé, csak az volt a lényeg, hogy sötét  legyen és csend. És aztán nyugodtan aludt egészen hajnali 5-ig...