Luluval ma érdekes kalandra adtuk a fejünket - elmentünk a Hajógyári-szigetre egy ridgeback-találkozóra, hogy találkozzunk Edgárral (akiről már halhattatok) és barátaival. A büszke nagykutyás gazdák már előre rajtunk köszörülték a nyelvüket, azt hitték, mivel Lulu - valamivel, hi-hi - kisebb termetű mint az ő kutyáik, nem is fogja bírni a strapát. A kisasszony erre természetesen alaposan rácáfolt, még engem is meglepett mennyire kifogyhatatlanok voltak ma az energiái.

Pedig a nagykutyák kergették rendesen, nem tudom a termete vagy az álvemhes-illata miatt, de le sem szálltak róla.

De nem Lulu kitartása volt a nap legmeglepőbb fejleménye! Nekem akkor esett le az állam (igaz, akkor nagyon), mikor kutty, aki köztudottan iszonyatosan utál fürődni és úgy általában vízzel érintkezni, egyszer csak besétált egy másik kutya után a Dunába. Besétált, aztán pedig csak állt ott bokáig a vízben és nézett, mint aki semmit sem ért. Nagyon bepánikoltam, hogy elviszi a víz, vagy nem fog tudni kijönni és be kell mennem érte, meg ilyenek. E., aki nem volt ott, de már látta a képet, ijedtségemet némiképp megalapozatlannak találta és jól ki is röhögött miatta... Nem tudom, ti mit gondoltok?

Így álldogált Lulu, újabb nevén: Vízipocok a "folyóban" (na jó, mellékág).

De aztán (miután gyorsan lefotóztam - ijedtségem ellenére egy paparazzi bújkál bennem) sikerült kicsalogatnom. Majd attól kezdtem rettegni, hogy meg fog fázni a nem épp meleg időben. Eddig úgy tűnik, ezt megúsztuk, remélem így is marad.

Az álvemhesség kezelésébe ma egy kis hiba csúszott. Elfelejtettem ugyanis közölni a bátyámmal (Edgár gazdája), hogy tilos a kutyát etetni, mert szigorú diétán van, ő meg valami lelkesedéstől hajtva totál megtömte jutalomfalatokkal :-(((

A végére még idekívánkozik egy enyhén meditatív pillanat, illetve a "végeredmény" megörökítése: