Újra a fedélzeten és erőm teljében vagyok, szóljon hát a ballada a hétvégéről!

E. és én ismét egyszerre jártuk az országot (én Kaposvár, ő Szeged és Szombathely, de Lulu szerencséjére idén utoljára mentünk el egy időpontban), ezért Luká felügyeletre szorult.

Mivel hű barátja, Explosion időközben nevet és személyiséget változtatott a rendőrség tanúvédelmi programja keretében és most már csak a Sztahanovista névre hallgat, nem igazán ért rá Luluval foglalkozni (egy közös éjszakát azért bevállalt), sőt, mintha lelkesedése is megcsappant volna...

Ezért jó, hogy közben elkezdtük kinevelni a felvigyázók egy új generációját Juli személyében. Ő nagyon lelkes, imádja Lulut, gyönyörű szépnek és tökéletesnek látja és ha épp nincsenek együtt akkor is csak róla tud beszélni. (Ennek azért örülök, mert amíg csak én voltam így ezzel, nem nagyon értett meg. De most már őt is beszippantotta Luká varázsa.)

Juli barátja még zenei nevelésben is részesíti kutyát, aki ezt annyira szereti és élvezi, hogy miközben G. gitározik és énekel, be akarja dugni a fejét a húrok közé (a gitárba). Mondanom sem kell, hogy  Luká egyértelműen zseniális tehetség...

Ps.: A rendkívül jólinformált, Osvaldo nevű személy remélem  a bejegyzésből megkapta a választ korábban feltett kérdésére.