Megérkeztünk és megvan a kutya is épen, egészben. És ez volt a lényeg. Hiányzott eléggé a nyaralás alatt, furcsa volt belegondolni, hogy másokkal van.
Kíváncsi vagyok vajon mi járhatott a fejében? Tudta, hogy az igazi gazdái elmentek és most "idegenekkel van", vagy teljesen mindegy neki, csak legyen valaki körülötte. Ha feltűnt neki, hogy elmentünk, hiányoztunk neki? Vagy esetleg haragudott, hogy magára hagytuk? Iszonyúan érdekelne, tényleg.
A (nagy) találkozásból annyit lehetett leszűrni, hogy felismert minket és ürólt nekünk, de azért nem ugrott ki a bőréből. Kb. 2 perc alatt feldolgozta, hogy megjöttünk és aztán úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, folytak tovább a mindennapok. Biutos így normális, de azért tök jó lett volna, ha kicsit kitartóbban örül.
A felvigyázóknak még egyszer köszönet, csak azt sajnálom, hogy wendy (még?) nem örökítette meg közös kalandjaikat, pedig elég izgalmasak lehettel, egyrészt mert wendynek van egy macskája, másrészt, mert Lulu felzabálta egy evésre kábé egy hónapos kalcium adagját.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.