Véget ért a nyaralás, újra itthon az aszfaltbetyár. Sokkal koszosabb és büdösebb, mint valaha és valószínűleg bolhás is, de különben minden rendben.

Rögtön a nyaralás első napján akcióba lendült, kísérletet tett az üdülőnk kertjében található valamennyi szilva (két nagy fa is van) felzabálására. Ennek eredményeként érkezésünk után cirka egy órával már akkora pocakja volt, mint egy mindenórás kismamának, ami még ettől a zabagéptől is nagy teljesítmény. Bevizsgáltuk a végtermék tatralmát, így tudjuk, hogy kb. 25 szem szilvát fogyasztott el. Sokat igazából nem tudtunk tenni ellene, ha leengedtük a kertbe, rögtön tömte magát. Másnap összeszedtük a szilvát és talán meg is csömörlött kicsit, úgyhogy átváltott egyéb, a kertben található, de kevésbé puffasztó ételek fogyasztására, úgy mint: fű, bot, gesztenyehéj, hangya, döglött, féli felbomlott békatetem. Ez utóbbin egy cseppet fennakadtunk, meglehetősen gusztustalan belegondolni, hogy ilyen dolgok fordulnak meg a szájában, amit naponta többször közel kerül az arcomhoz. De ezt még tudta fokozni, mikor némi birkatrágyát fogyasztott apáéknál a tanyán.

Le is vontam a következtetést, hogy semmi értelme megvenni azt a sok drága tápot, elég, ha elé teszünk egy marék füvet némi utcai szeméttel keverve és kész is az isteni vacsora. Tuti értékelné, ha nem is sokáig :-)

A Bukfenc és Jeromosra végül semmi időm nem maradt,de így is sokminden kiderült a kutyánkról, például, hogy mégsem annyira városi lélek, mint ahogy én naivan hittem. Tudom, nagyon naív vagyok, de akkor is meglepett, hogy a természet az ő természetes közege, hogy ennyire jól érzi magát odakint a szabadban. Olyan jól elvolt eddig  a lakásban, hogy azt hittem, más nem is tetszhet neki igazán. Nagyot tévedtem, de igyekszem majd sok parkban töltött idővel kárpótolni.