Megtörtént a várva-várt találkozás: Lulu és Bonbon egymásra találtak! Lelkesedésük még a várakozásokat is felülmúlta, több mint egy órán keresztül folyamatosan kergették és gyűrték egymást.

Már írtam, hogy Lulu nagyon bátor kutya és szívesen barátkozik másokkal, de igazi játszótársa a Bonbonnal való találkozásig mégsem akadt. A másik kutya általában túl nagy és túl felnőtt volt, épp ezért nem lelkesedett különösebben a közös játékért. Nem így Bonbon! Ő legalább annyira játszani akart, mint Lulu, a testarányok is megfelelőek voltak végre, különböző neműek, így izmozni sem kellett, szóval minden adott volt a felhőtlen örömhöz...

Elég "durva" volt őket így együtt látni, szerintem a fajta akármelyik rajongója oda lett volna a látványtól, mi Bonbon gazdájával mindenképp oda voltunk. El is határoztuk, hogy gyakran összehozzuk majd őket, kár lenni kihagyni ezt a jó mókát.

Hihetetlen milyen hatást tesznek ezek a kis kutyák az emberre, tényleg minden porcikájuk olyan, úgy lett megalkotva, hogy ösztönösen rajongást váltanak ki az emberből. Mint a kisbaba a szülőkből, a bambi-arcú nők a férfiakból, stb...