Az utóbbi napokban sokat voltunk Luluval kettesben. Őszi szünet van, nem kellett iskolába menni, a helyette betervezett országjáró körutamat pedig kénytelen voltam egy gyors lefolyású, ám annál kellemtlenebb betegség miatt elhalasztani. A végeredmény: itthon ültünk egész álló nap, csak mi ketten.

Ezt a tengernyi időt pedig a következő tevékenységekre fordítottam:

-alvás, fekvés, olvasás, tévézés, internetezés.

Közben pedig új beceneveket találtam ki L-nek. Eredeti becenevei a következők voltak: luluka, lulucsek, majom, malac. Ezt a közelmúltban megtoldottam a szerintem is borzasztó hangzású Luluci-val. Ezt továbbfejlesztve jutottam most el a Luci-hoz, ill. új kedvencemhez, ami nem más, mint a Luká. Luká, Luká, Luká - nem gyönyörű? Bolondosabb pillanatokban esetleg lehet még Lüká. Vagy: a kis Luká. Telefonban például már csak így kérdezem E-t: mit csinál most a kis Luká?

Ezen kívül buzgón dolgoztam még a kutya félrenevelésén is. Kézből etettem. Almával. Mert annyira imádom ahogy rastog a foga alatt... Minden kutyás olvasónak ajánlom, hogy próbálja ki, ha még nem tette, iszonyat jó az a hang, ahogy az almát eszik. És joghurttal is tömtem, mindig az övé volt, ami a pohárban megmaradt. Mert: annyira vicces ahogy kinyalja.

Azt hiszem kezd a kutyázás az agyamra menni, ezért jó, hogy holnap mégis belevágok az országjárásba! Igaz csak a második állomásra juthatok már el, de nem baj, azt hiszem egyértelmű, hogy jót fogok tenni a levegőváltozás, és Lulunak sem árt egy kis pihenés nélkülem.

 (Luká a képen épp jógázik,  hamarosan én is fogok!!!Csak arról nem rakok majd ki képet...)