Kispesti kalandjaink után ma visszatértünk otthonunkba, és ennek meglepő módon úgy tűnik, Lulucsek örült a legjobban. Én sajnos nem voltam jelen a megérkezés pillanataiban, de E. beszámolói szerint kutya egyértelműen nagyon örült. Már a kaputól izgatottan szaladni kezdett, üdvözölte kedvenc helyeit a lakásban, felugrott az alvófoteljébe, ahol alaposan meghempergett a hátán, aztán még pár vakkantás és kidőlt... Sajnálom, hogy lemaradtam az eseményről, mindig olyan aranyos, mikor így látszik rajta, hogy örül, hogy megint otthon van. Lulu egy kis mami, ahogy azt már írtam...

Mami most, hogy elmúlt fél éves az hiszem úgy érzi, az felnőttség mindenféle bizonyítékaival kell nekünk szolgálnia. Ez eddig főként az önálló élelem-szerzésben öltött testet. A döglött galamb zsákmánylásával és fogyasztásával kezdte, majd a szarevő program is beindult nála, aztán ma reggel már a száraz kenyérre is ráfanyalodott (inkább rávetette magát, úgy hogy nem lehetett elvenni tőle). Meg is lett az eredmény, nagy fosásba kezdett, még hazaúton is produkciózott. Ha jól értem, szerencsére nem a bkv valamelyik járművén.